Ady Endre: Az Értől az Oceánig

Az Ér nagy, álmos, furcsa árok,
Pocsolyás víz, sás, káka lakják.
De Kraszna, Szamos, Tisza, Duna
Oceánig hordják a habját.

S ha rám dől a szittya magasság,
Ha száz átok fogja a vérem,
Ha gátat túr föl ezer vakond,
Az Oceánt mégis elérem.

Akarom, mert ez bús merészség,
Akarom, mert világ csodája:
Valaki az Értől indul el
S befut a szent, nagy Oceánba.

1907

Ier, râuț mare, fad, bizar,
E plin de smârc, rogoz, papura.
Crasna, Somes, Tisa, Dunăre
Îi duc în Ocean spuma.

Dacă m-ar îngropa chiar, cerul scit,
Cu sute de osânde-n sânge,
Cârtițele scobind baraje,
La Ocean voi ajunge.

Vreau, că e un curaj trist,
Vreau, că e fast, minune:
Cineva pornind de la gârlă
Și în Ocean va ajunge.