Ady Endre: Az Úr érkezése

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborús éjjel.

És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.

Quando mi hanno abbandonato

quando sotto il peso

dell'anima crollavo,

D'improvviso mi abbracciò Dio.

Non arrivò con suono di trombe

ma con abbraccio muto, vero, forte,

non venne una mattina bella, infuocata,

ma durante una buia notte di guerra.

E i miei occhi vanitosi

si sono acceccati,

e la mia gioventù morì, ma Lui,

magnifico e splendente,

lo vedo per sempre.