Ady Endre: Az őszi lárma

Hallottátok már?
Ősszel, amikor kavarog a köd,
Az éjszakában valaki nyöszörög. 

Valami dobban.
Valaki minden jajt összelopott,
Valaki korhadt, vén deszkákon kopog. 

Egy régi ember.
Míg élt, sohse volt csillag az egén
S most vágyna egy kicsit szétnézni szegény.

L’avete già forse sentito?

In autunno, quando turbina la nebbia,

E qualcuno mugola nella notte oscura.

Qualcosa palpita.

Qualcuno aveva radunate tutte le pene rubate,

Qualcuno tacchetta sulle vecchie tavole putrefatte.

Un uomo vetusto.

Finché viveva, sul cielo suo mai vi fu una stella,

Or’ poverino desidera bearsi il mondo che lo circonda.