Ady Endre: Az Illés szekerén

Az Úr Illésként elviszi mind,
Kiket nagyon sújt és szeret:
Tüzes, gyors szíveket ad nekik,
Ezek a tüzes szekerek.

Az Illés-nép Ég felé rohan
S megáll ott, hol a tél örök,
A Himaláják jégcsúcsain
Porzik szekerük és zörög.

Ég s Föld között, bús-hazátlanul
Hajtja őket a Sors szele.
Gonosz, hűvös szépségek felé
Száguld az Illés szekere.

Szívük izzik, agyuk jégcsapos,
A Föld reájuk fölkacag
S jég-útjukat szánva szórja be
Hideg gyémántporral a Nap.

1908

Domnul ia, ca pe Ilie,
Pe cei buni, cu soroc:
Dându-le suflet de foc, agil,
Ei vor fi care de foc.

Ilie-popor spre Cer gonind,
Și oprind în eternul frig,
În Himalaia, pe sloi,
Carul în viscol zuruind.

Între Cer și Pământ, apatrid,
Goniți de vânt-Soartă.
Spre farmece viclene, reci,
Ilie-car aleargă.

Sufletul încins, capul sloi,
Pământul râde cu sarcasm,
Și ger-drumul lor, Soarele
Umple cu praf de diamant.