Ady Endre: Egy harci Jézus-Mária

Néha úgy tör rám pogány módra

Ez a kicsi, magyar világ,

Hogy szinte én is elkiáltom

A régi Jézus-Máriát,

A harci Jézus-Máriát.

Mit vétettem és mit akarnak?

Hiszen én mindent elhagyok,

Dalt, életet és dicsőséget.

De az igaz: az én vagyok,

De a magyar: az én vagyok.

Láttam én már delelő csordát

Vizetlen kútnál, szenvedőn.

Kiszáradok, én, bús forrás is,

De ne bántsák a szemfedőm,

Ne érintsék a szemfedőm.

Ne jöjjenek majd vezekelni,

Ne nyögjenek, ha meghalok,

Dögöljenek meg éhen-szomjan,

De az igaz: az én vagyok,

De a magyar: az én vagyok.

Nem kellett, amit fölkináltam?

Majd jön idő, hogy kellene.

Jézus-Mária, mit is tettem?

Vad csordának kell-e zene?

Óh, pusztába-halt, szent zene.

Arar îmi pică-n chip păgân

Acest mic trai maghiar,

C-aproape și eu înjur

Vechiul Isus-Maria,

Ocara, Isus-Maria.

Ce am păcătuit și ce vor?

Doar, las totul și renunț,

La cânt, viață și glorie.

Dar cel veridic: eu sunt

Dar cel maghiar: eu sunt.

Am văzut turma cum suferă

La prânz, când e sec jgheabul,

Mă usuc și eu, izvor trist,

Să nu-mi agațe vălul.

Să nu-mi atingă vălul.

Să nu vină la ispășire,

Să nu geme, când mă usuc,

Să moare mațe-goale,

Dar cel veridic: eu sunt,

Dar cel maghiar: eu sunt.

N-au vrut, ce le-am oferit?

Dar, va veni timpul, când vor.

Isus-Maria, ce am făcut?

Vrea cânt cârdul din ogor?

Oh, cânturi ce-n pustă mor.