Ady Endre: Egy jövő költő

Mikor majd a magyar kertekben
Elfogyott az ember: a rózsa,
Marad egy szent, szomorú legény
S annak lesz még sírnivalója.

Jövő legény, be irigyellek,
Aki nótáját akkor zengi,
Mikor a mi nagy magyar átkunk
Nem sínyli, hallja senki, senki.

Când-n grădinile maghiare
Dispare omul: trandafirul,
Rămâne un sfânt, băiat trist,
Singur, numai cu jelitul.

Tânărul d-atunci, te râvnesc,
Cântul tău atunci sună,
Când blestemul mare, maghiar
Nu ne rănește, nu răsună.