Ady Endre: Esze Tamás komája

Gábor fiam Bécsé,
Oda is van nőve,
Örzse lyányom a Krisztusé,
Papok szeretője.

Morva grófé földem,
Asszonyom a sírban.
Menjünk, menjünk Munkács felé,
Már eleget sírtam.

Nincsen e világon,
Nem maradt már semmi:
Esze komám, ideje már
Rákócziért menni.

Magyar bolondoknak
Bolond útját járom
Bécsi lator lett a fiam,
Pap-céda a lyányom.

Váradon gyaláznak,
Bécsben kinevetnek,
Ciberén élt Esze komám,
Mondok egyet kendnek.

Urak, papok dölyfét,
Ím, eleget tűrtük,
Gyomrunkba a sok bánatot
Már eleget gyűrtük.

Rákóczi, akárki,
Jöjjön valahára:
Kígyóinknak, Esze komám,
Lépjünk a nyakára.

Fiul Gábor e la Viena,
Acolo îi e bine,
Fiica Örzse cu Cristos,
Doar de popi se ține.

La grof morav moșia,
În tombă e nevasta.
Haide, hai spre Munkács,
E mare năpasta.

N-am pe lumea asta
Nimic, sunt în treanță:
Cumătre Esze, e timpul,
Ca Rákóczi să se-ntoarcă.

Cu unguri năuci
Străbat drumul, buimac,
Golan e fiul, la Viena,
Târfă de popi e fiica.

La Oradea-s hulit,
La Viena râd de mine,
Cumătre Esze, cu borș trăind,
Una ți-aș zice.

Pe domni, popi trufași,
Am suportat destul,
Jalea mare în stomac
Am boțit-o destul.

Rákóczi, oricine,
Să vină odată:
Șerpilor, cumătre Esze,
Să le punem talpă.