Ady Endre: Góg és Magóg fia vagyok én

Góg és Magóg fia vagyok én,
Hiába döngetek kaput, falat
S mégis megkérdtem tőletek:
Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?

Verecke híres útján jöttem én,
Fülembe még ősmagyar dal rivall,
Szabad-e Dévénynél betörnöm
Új időknek új dalaival?

Fülembe forró ólmot öntsetek,
Legyek az új, az énekes Vazul,
Ne halljam az élet új dalait,
Tiporjatok reám durván, gazul.

De addig sírva, kínban, mit se várva
Mégis csak száll új szárnyakon a dal,
S ha elátkozza százszor Pusztaszer,
Mégis győztes, mégis új és magyar.

Goga a Magoga som ja syn,
daromné búšim ja na múry, brány
a predsa spýtal som sa vás:
Slobodno zaplakať pod Karpatami?

Verecky chýrnou cestou prišiel ja,
ešte ryk pramaďarských čujem spevov,
môžem dnes vtrhnúť pri Devíne
s novými spevmi nových dejov?

V uši mi vriace lejte olovo,
nech nový Vazul som, spevavý Vazul,
nech žitia nové spevy nečujem,
šliapte ma, vtnite do mňa podlý pazúr.

No dotiaľ predsa len na krídlach nových
pieseň sa rozlieta a v muke lká,
a bárs by sto ráz klial jej Pusztaszer,
víťazná, nová je a maďarská.