Ady Endre: Héja-nász az avaron

Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.

Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.

1906

Odchádzame. Preč, clo Jesene,
s výskaním, s plačom, roztesknene
jastrabí dvaja chabých krídel.

Leto má nových dravcov: v diali
jastrabí noví strepotali
krídlami, zúria bitky bozkov.

Letíme z Leta, naplašene,
v Jeseni niekde zaľúbene
sadneme, s naježeným perím.

Posledná svadobná noc naša:
druh druhu v mäso zatneme sa
a klesneme v jesennom šústí.