Ha a szemem lefogták (Magyar)
Óh, elégtétel éjszakája,
Óh, gyönyörűség éjszakája:
Szememet már lefogták szépen
És senki sem emlékszik rája.
Senki se tudja, mint néztem rá,
Kire haraggal, kire kéjjel?
S ostoba kis emlékezések
Indúlnak útnak szerte-széjjel.[1]
[1] Első megjelenés: BN Esti lap 1907. augusztus 11. XII. évf. 191. sz. 2. – Ady Endre – („Uj versek” főcímmel A fiaim sorsa, Az őszi lárma és a Megcsókolom Csók-kisasszonyt c. versek után Az elégtétel éjszakája címen.) – További megjelenés: Szil 1907. augusztus 29. XXV. évf. 35. sz. 2. – Tárca – Ady Endre – Kötetben: VA1 (1908) (A Holnap elébe ciklus) 198.; VA2 (1910) 109.; VA3 (1910) 109.; VA4 (1918) 109.; VA5 (1919) 150. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 87.
| Feltöltő | Répás Norbert |
| Az idézet forrása | http://mek.oszk.hu |
| Megjelenés ideje | 1907 |
|
When they had closed my eyes (Angol)
Oh, the night of satisfaction
Oh, the night of pleasure's ember:
They closed my eyes well and truly,
Now nobody does remember.
Was it a passion, was it rage,
Within my glance in days now gone?
And silly little memories,
Off on their way, go hither, yon. |
![[Video]](https://www.magyarulbabelben.net/images/movies.png "Video!"){kind=small}
