Ha a szemem lefogták (Magyar)
Óh, elégtétel éjszakája, Óh, gyönyörűség éjszakája: Szememet már lefogták szépen És senki sem emlékszik rája.
Senki se tudja, mint néztem rá, Kire haraggal, kire kéjjel? S ostoba kis emlékezések Indúlnak útnak szerte-széjjel.[1]
[1] Első megjelenés: BN Esti lap 1907. augusztus 11. XII. évf. 191. sz. 2. – Ady Endre – („Uj versek” főcímmel A fiaim sorsa, Az őszi lárma és a Megcsókolom Csók-kisasszonyt c. versek után Az elégtétel éjszakája címen.) – További megjelenés: Szil 1907. augusztus 29. XXV. évf. 35. sz. 2. – Tárca – Ady Endre – Kötetben: VA1 (1908) (A Holnap elébe ciklus) 198.; VA2 (1910) 109.; VA3 (1910) 109.; VA4 (1918) 109.; VA5 (1919) 150. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 87.
Feltöltő | Répás Norbert |
Az idézet forrása | http://mek.oszk.hu |
Megjelenés ideje | 1907 |
|
Keď mi zatlačili oči (Szlovák)
Óh, tá noc zadosťučinenia, óh, tá noc nádherného chvenia: oči mi pekne zatlačili a nik už v pamäti ju nemá.
Nik nevie, ako som ho vnímal, koho s rozkošou, koho s jedom. A hlúpe malé rozpomienky sem-tam sa rozbiehajú svetom.
Feltöltő | Répás Norbert |
Kiadó | Slovenský spisovateľ, Bratislava (13-72-096-78) |
Az idézet forrása | Ján Smrek Preklady (Edícia Básnický preklad Zväzok2) |
Könyvoldal (tól–ig) | 344-344 |
Megjelenés ideje | 1978 |
|
|