Ady Endre: Hozsánna bízó síróknak

Mindig volt titkos, valamis

Názárethje az emberi Jónak,

Honnan elindult könnyesen,

Dagadón, szánva bús milliókat

És soha nem ölt meg iszap

Bátor, nagy vizű s tiszta folyókat.

Folyók, szívek, ne féljetek

S bénult szívem se, te, ki eddig

Nem merted elég könnyesen

Mélyítni szent folyóknak a medrit.

Az emberek a siratást

A Jó álmáért is megérdemlik.

Dagadjatok meg, szent folyók,

Szivek, kik még hajléki a Jónak,

Sirjátok ki könnyeitek,

Hoszánna ma a bízó síróknak,

Hozsánna, bizó Tegnapunk

S hozsánna neked szent árú Holnap.

1916

Есть у Добра человечьего

Глушь, тайная, своя Назарея,

Родник, что снова и снова

Слезами прибывая, жалеет

Гонимых, и неймет тина

Светлые, полноводные реки.

О, реки, сердца, храбрее

Будьте, и ты, недоверчивое

Моё, перебори робость

И глуби святые реки его.

За одну лишь за вечную

Неизбывную тоску о Добре их

Стоют люди слёз и скорби.

Прибывайте же, святые реки,

Сердца, что Добру притины,

Осанна вам, во вчерашней вере

Завтра ждущим могилам,

Вам, рекам, обгоняющим время. 

1916