Ady Endre: Intés az őrzőkhöz

Őrzők, vigyázzatok a strázsán,

Csillag-szórók az éjszakák,

Szent-János-bogarak a kertben,

Emlékek elmult nyarakon,

Flórenc nyarán s összekeverten

Bucsúztató őszi Lidónak

Emlékei a hajnali

Párás, dísz-kócos tánci termen,

Történt szépek, éltek és voltak,

Kik meg nem halhatnak soha,

Őrzött elevenek és holtak,

Szivek távoli mosolya,

Reátok néz, aggódva, árván,

Őrzők: vigyázzatok a strázsán.

Őrzők, vigyázzatok a strázsán,

Az Élet él és élni akar,

Nem azért adott annyi szépet,

Hogy átvádoljanak most rajta

Véres s ostoba feneségek.

Oly szomorú embernek lenni

S szörnyüek az állat-hős igék

S a csillag-szóró éjszakák

Ma sem engedik feledtetni

Az ember Szépbe-szőtt hitét

S akik még vagytok, őrzőn, árván,

Őrzők: vigyázzatok a strázsán.

Wächter passet auf der Wache auf,

Wunderkerzen streuen die Nächte,

Johanniskäfer sind im Garten,

Erinnerung an letzten Sommer,

im Sommer an den Florenz-Nächten

abschied von dem herbstlichen Lido,

Erinnerungen am Früh morgen,

an den kunstvoll geschmückten Sälen,

die waren schön, lebten und waren

jene, die niemals sterben werden,

lebende und tote bejahen,

und das Lächeln der fernen Herzen

hat dich besorgt, verwaist angeschaut,

Wächter: passet auf der Wache auf.

Wächter passet auf der Wache auf,

das Leben lebt ‘d will weiterleben,

die hat nicht so viel Schönheit gegeben,

um jetzt alles euch wegzunehmen.

Die blutigen und dummen Bastarde.

So traurig ist es, ein Mensch zu sein.

‘ die Verben des Tierhelden sind schrecklich.

‘d die Wunderkerzen streuende Nächte.

Sie lassen heute auch nicht vergessen

in schön gewobene Menschenglaube

ihr, die noch seid, bewacht ‘d Waisen auch

Wächter passet auf der Wache auf.