Ady Endre: Krisztus-kereszt az erdőn

Havas Krisztus-kereszt az erdőn

Holdas, nagy, téli éjszakában:

Régi emlék. Csörgős szánkóval

Valamikor én arra jártam

Holdas, nagy, téli éjszakában.

Az apám még vidám legény volt,

Dalolt, hogyha keresztre nézett,

Én meg az apám fia voltam,

Ki unta a faragott képet

S dalolt, hogyha keresztre nézett.

Két nyakas, magyar kálvinista,

Miként az Idő, úgy röpültünk,

Apa, fiú: egy Igen s egy Nem,

Egymás mellett dalolva ültünk

S miként az Idő, úgy röpültünk.

Húsz éve elmúlt s gondolatban

Ott röpül a szánom az éjben

S amit akkor elmulasztottam,

Megemelem kalapom mélyen.

Ott röpül a szánom az éjben.

Cruce nămețită-n pădure,

Iarna, în nocturn cu Lună:

Basm ros. Odată cu sania

Cu zurgălăi drept trecurăm,

Iarna, în nocturn cu Lună.

Tata încă fecior vesel,

Văzând o cruce fredonase,

Și eu fiul lui tata,

Dezamăgit de icoane,

Văzând o cruce fredonasem.

Doi calviniști căpoși,

Am zburat la fel ca și Timpul,

Tată, fiu, un Da și un Nu,

Acolo cântând ne-am ținut,

Am zburat la fel ca și Timpul.

Douzeci de ani trecând

În gând, sania fuge-n nocturn,

Și ce omisesem atunci,

Îmi aplec și capul profund.

În gând, sania fuge-n nocturn.