Ady Endre: Léda ajkai között

Az ajkaid közt rejtőznék el,
De a szemeid reám nyílnak:
Meglátnak az én cimboráim,
Nagyon holdas most minden éjjel.

Lédám, meddig tart a bujósdi,
Ez az ős, húnyó, csalfa játék?
Tudom, hogy a nyomomban vannak
S nem szabad nyögni, sírni, szólni.

Szomorú, zöld, nagy szemeidben
Dőzsölnek az én cimboráim,
Kikukucskálnak, leskelődnek
A Mámor, a Halál s az Isten.

Ha akarják, szivemre szállnak,
Csókolj, Lédám, semmivé csókolj,
Hogy hiába jöttenek légyen,
Ha ajkaid közt megtalálnak.

M-aș ascunde printre buzele tale,
Dar ochii tăi spre mine se deschid:
Mă vor vedea prietenii mei,
Acum e Lună-n fiecare noapte.

Léda, cât mă duci cu mistere,
Cu acest joc himeric, arhaic?
Știu, că-s pe urmele mele
Și nu pot plânge, vorbi, geme.

În ochii tăi verzi, triști,
Lefăiesc prietenii mei,
Se uită, trag cu ochiul
Beția, Moartea și Zeii.

Dacă vor, inima să-mi apuce,
Sărută-mă, până mă distrugi,
Ca rondul lor, să fie în zadar,
Dacă mă găsesc printre buze.