Ady Endre: Magyar jakobinus dala

Ujjunk begyéből vér serken ki,

Mikor téged tapogatunk,

Te álmos, szegény Magyarország,

Vajon vagy-e és mink vagyunk?

Vajon lehet-e jobbra várni?

Szemünk és lelkünk fáj bele,

Vajon fölébred valahára

A szolga-népek Bábele?

Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz

Végül egy erős akarat?

Hiszen magyar, oláh, szláv bánat

Mindigre egy bánat marad.

Hiszen gyalázatunk, keservünk

Már ezer év óta rokon.

Mért nem találkozunk süvöltve

Az eszme-barrikádokon?

Dunának, Oltnak egy a hangja,

Morajos, halk, halotti hang.

Árpád hazájában jaj annak,

Aki nem úr és nem bitang.

Mikor fogunk már összefogni?

Mikor mondunk már egy nagyot,

Mi, elnyomottak, összetörtek,

Magyarok és nem-magyarok?

Meddig lesz még úr a betyárság

És pulya had mi, milliók?

Magyarország népe meddig lesz

Kalitkás seregély-fiók?

Bús koldusok Magyarországa,

Ma se hitünk, se kenyerünk.

Holnap már minden a mienk lesz,

Hogyha akarunk, ha merünk.

Din degete sânge țâșnește,

Când pe tine te pipăim,

Ungarie năucă, sterpă,

Mai ești, noi trăim?

Oare vine și ceva bun?

Ochii, sufletul ne dor,

Oare se va trezi cândva

Babelul cu popor nerod?

Când devin mii de doruri

Un deziderat puternic?

Doar, chinul maghiar, vlah, slav

Va fi mereu identic.

Doar, infamia, amarul

Mii de ani sunt rude.

De ce nu ne unim vâjâind

Pe idei-baricade.

Dunăre, Olt au o voce,

Șopot mut, un glas funerar.

În țara lui Árpád, vai

De care nu-i domn, ștrengar.

Când ne vom alia, odată?

Grandios, când vom glăsui,

Cei asupriți și frânți,

Unguri și neunguri?

Cât va dăinui hoția,

Norod, oaste măruntă?

Ungurii până când vor fi

Pui de graur în cușcă?

Ungaria rupților triști,

Azi n-avem crez, pâine.

Vom avea totul, dacă vrem,

Dacă îndrăznim, mâine.