Ady Endre: Meg akarlak tartani

Őrjít ez a csókos valóság,

Ez a nagy beteljesülés,

Ez a megadás, ez a jóság.

Öledbe hullva, sírva, vágyva

Könyörgök hozzád, asszonyom:

Űzz, kergess ki az éjszakába.

Mikor legtüzesebb az ajkam,

Akkor fagyjon meg a tied,

Taposs és rúgj kacagva rajtam.

Hóhérok az eleven vágyak,

Átok a legszebb jelen is:

Elhagylak, mert nagyon kivánlak.

Testedet, a kéjekre gyúltat,

Hadd lássam mindig hóditón,

Illatos vánkosán a multnak.

Meg akarlak tartani téged,

Ezért választom őrödül

A megszépítő messzeséget.

Maradjon meg az én nagy álmom

Egy asszonyról, aki szeret

S akire én örökre vágyom.

Šaliem od toho, ošiaľ je to,

splnenie toto veliké,

toto vzdanie sa, bozky tieto.

Tu v lone tvojom, v tvojej moci

prahnúci, pani, modlikám:

vysoť ma, vyžeň v hrúzu noci.

Najohnivejšie keď mám pery,

vtedy nech tvoje zamrznú,

výsmešne vykopni ma z dverí.

Katmi sú živé túžby, ver mi,

kliatbou prítomnosť najkrajšia:

Ja nechám ťa, bo chcem ťa veľmi.

Telo tvoje, v ňom rozkoš horí,

podmanivým nech vidím vždy

na vonnom lôžku chvíľ, čo boli.

Ja zachovať chcem si ťa takú,

a preto si za tvoju stráž

volím okrášľujúcu diaľku.

V sen veliký nech vždy sa hrúžim

o jednej, čo ma miluje

a za ktorou ja večne túžim.