Ady Endre: Hausten kom til Paris (Párizsban járt az ősz Norvég nyelven)

Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.

I går kom Hausten lydlaust til Paris. 
Han smug seg inn på Boulevard Saint-Michel 
og venta under skuggefulle tre 
ein gloheit sommarkveld. 

Mot Seinen vandra eg i ro og mak. 
Og i mitt hjarta brann ein purpurglød, 
eit rart, vemodig bål, ein liten song 
som tala om min død. 

Da nådde Hausten meg. Han kviskra tett, 
så boulevarden dirra under meg. 
Og spøkefulle blad baud opp til dans 
langs varm og vindstill veg. 

Eit glimt: Min sommar sansa ingen ting 
og Hausten flydde bort og lo av det. 
Han kom. Og ingen veit det utan eg 
her under tunge tre.