Sípja régi babonának (Magyar)
Kernstok Károlynak, baráti szeretettel
Csak magamban sírom sorsod, Vérem népe, magyar népem, Sátor-sarkon bort nyakalva Koldus-vásár közepében, Már menőben bús világgá, Fáradt lábbal útrakészen.
Körös-körül kavarognak Béna árnyak, rongyos árnyak, Nótát sipol a fülembe Sípja régi babonának, Édes népem, szól a sípszó, Sohse lesz jól, sohse látlak.
Szól a sípszó: átkozott nép, Ne hagyja az Úr veretlen, Uralkodást magán nem tűr S szabadságra érdemetlen, Ha bosszút áll, gyáva, lankadt S ha kegyet ád, rossz, kegyetlen.
Üzenhettek már utánam, Kézsmárk hegye, Majtény síkja, Határ-szélen botot vágok, Vérem többé sohse issza Veszett népem veszett földje: Sohse nézek többet vissza. Feltöltő | Csata Ernő |
Az idézet forrása | Ki látott engem kötet |
Megjelenés ideje | 1914 |
|
Trișca superstiției (Román)
Cu prietenie, pentru Kernstok Károly
Doar-n mine plâng soarta, Neam de sânge, maghiar, Bând vin la un colț de șatră În miez de târg ordinar, În ducă spre lume tristă, Epuizat, dar hoinar.
Jur-împrejur se agită Năluca mizeriei, La ureche îmi sună Trișca superstiției, Neam drag, trișca răsună, Nu va fi bine gliei.
Sună trișca: neam jurat, Să-l pedepsească Domnul, Jugul străin nu-l suportă, A fi liber nu-i oportun, La răzbunare e veșted, La milă e crud, cu totul.
Poți urla după mine, Munte Késmárk, Majtény-plai, La hotar tai o bâtă, Sângele meu nu să ai Pământ crud de neam turbat: Mă uit-n față, numai.
|