Ady Endre: Sírás az Élet-fa alatt

Lentről nézem ős terebélyed,

Piros csodákkal rakott Élet.

Óh, jaj,

Te hitvány, te hitvány, te hitvány.

Nem áhitott így soha senki,

Nem tud téged más így szeretni.

Óh, jaj,

Hiába, hiába, hiába.

Csodáidból csak egyszer adnál,

Fiadnak csak egyszer fogadnál.

Óh, jaj,

Be várom, be várom, be várom.

Véremmel hívlak, csallak, várlak,

Véremmel gyűlöllek, imádlak.

Óh, jaj,

Csak nézlek, csak nézlek, csak nézlek.

És itt maradok, itt a porban,

Tudom, én tudom, eltiportan.

Óh, jaj,

Halálig, halálig, halálig.