Ady Endre: Sírás az Élet-fa alatt

Lentről nézem ős terebélyed,

Piros csodákkal rakott Élet.

Óh, jaj,

Te hitvány, te hitvány, te hitvány.

Nem áhitott így soha senki,

Nem tud téged más így szeretni.

Óh, jaj,

Hiába, hiába, hiába.

Csodáidból csak egyszer adnál,

Fiadnak csak egyszer fogadnál.

Óh, jaj,

Be várom, be várom, be várom.

Véremmel hívlak, csallak, várlak,

Véremmel gyűlöllek, imádlak.

Óh, jaj,

Csak nézlek, csak nézlek, csak nézlek.

És itt maradok, itt a porban,

Tudom, én tudom, eltiportan.

Óh, jaj,

Halálig, halálig, halálig.

I watch your age-old spread from below,

Life, you are piled with red wonders so.

Oh, pain,

You dastard, you dastard, you dastard.

No one's longing had ever been such,

No one could ever love you this much.

Oh, pain,

All is, yes all is, all is in vain.

If you'd give from your wonders divine,

Adopt me son, be father of mine.

Oh, pain,

How I am waiting, waiting, waiting.

I call you with blood, and cheat and wait,

With my blood I adore you and hate.

Oh, pain

I watch you, am watching, just watching.

And here I remain, here in the dust,

I know I'm trampled and crushed and trussed.

Oh, pain

Until the death comes, till death, till death.