Ady Endre: Sírni, sírni, sírni

Várni, ha éjfélt üt az óra,
Egy közeledő koporsóra. 

Nem kérdezni, hogy kit temetnek,
Csengettyűzni a gyász-menetnek. 

Ezüst sátrak, fekete leplek
Alatt lóbálni egy keresztet. 

Állni gyászban, súlyos ezüstben,
Fuldokolni a fáklyafüstben. 

Zörgő árnyakkal harcra kelni,
Fojtott zsolozsmát énekelni. 

Hallgatni orgonák búgását,
Síri harangok mély zúgását. 

Lépni mély, tárt sírokon által
Komor pappal, néma szolgákkal. 

Remegve, bújva, lesve, lopva
Nézni egy idegen halottra. 

Fázni holdas, babonás éjen
Tömjén-árban, lihegve mélyen. 

Tagadni múltat, mellet verve,
Megbabonázva, térdepelve. 

Megbánni mindent. Törve, gyónva
Borulni rá egy koporsóra. 

Testamentumot, szörnyűt, írni
És sírni, sírni, sírni, sírni.

Atendi se l' noktmezo gongas

Pri ĉerko kiu proksimiĝas.

Kaj kiu mortis, ne eksĉii,

Kun funebrantoj sonorigi.

Arĝentendoj, vualoj nigre,

Iri sub ili krucon svinge.

En arĝentspez' funebre stari,

En torĉofum' sufokiĝadi.

Kun ombroj bruaj ekbatale

Obtuzan psalmon kanti pale.

Aŭskulti orgenozumadon,

Kaj sonorilegomuĝadon.

Paŝi tra tomboj nekovritaj

Kun pastra morn', servistoj mutaj.

Kaj min kaŝinte treme gvati,

Al fremdmortinto rigardadi.

En missorĉluna nokt' frosteti,

En l'incensfum' profundspiregi.

Paseon nei missorĉite,

Brustbatante, surgenuiĝe.

Penteme ĉion nun konfesi,

Funebroĉerkon surfaleĝi.

La testamenton ellabori,

Sed teruran, kaj plori, plori.