Ady Endre: Szent Lélek karavánja

Egy Szent Lélek nevű kereskedő
Egykor sürgős, nagy rendelést adott.
Jövünk száz sarkából a világnak
Villámmal, gőzzel, szekérrel, gyalog.

Tevékkel vágtuk át a Szaharát,
Drága portékánk részben megavult.
De Szent Lélek már ezt így kívánta:
Egy kicsi Jövő, egy kicsi Múlt.

Buddha, Mózes, Jézus éltek velünk:
Igemálhákkal rakott az agyunk.
Miként ígérted, vedd át az árut,
Fizess, Szent Lélek, éhesek vagyunk.

Ó, mi, szegény, szomorú kupecek,
Eszmék vivői, büszke Szolónok.
Krőzusok élnek víg dőzsöléssel
S a mi kincsünk és sorsunk: a homok.

Hosszú tíz nap volt: sok ezer éves.
Hazudtak minden Pünkösd hajnalán.
Tüzes nyelvekre, meleg aranyakra
Rászolgált immár ez a karaván.

Becsületes, részeg, okos fejünk
Mindig másért fáj. Megejti a Szó
S úgy futunk el ön-boldogságunknál,
Mint szép tájnál bamba kéjutazó.

Elherdáljuk a vérünk és ínunk,
Minket kezdettől jégeső mosott,
Földet szereznek, bankót csinálnak
Sok ezer év óta az okosok.

Haj, Szent Lélek, nem vár a karaván,
Éppen elég volt az eszme-evés.
Viharverten és sakáltépetten
Várjuk: jöjjön hát a kitöltetés.

Fizess, Szent Lélek. Sok volt egy kicsit
Ez a bús, bolond ingyen-szerelem.
Ím, megérkeztünk s véres árnyékok
Cikáznak rózsás Pünkösd reggelen.

Un negustor, pe numele Duh Sfânt,
Odată, urgent a comandat mult.
Venim din sute de plaiuri
Pe jos, cu caruță, trăsnet, abur.

Pe cămile am trecut Sahara,
Negoțul scump devenise vetust.
Dar, așa a vrut, deja, Duhul Sfânt:
Un pic de Viitor c-un pic Trecut.

Buddha, Moise, Isus cu noi:
Creierul încărcat cu dogme.
Cum ai promis, preia marfa,
Plătește, Duh Sfânt, ne e foame.

Oh, noi, toptangii săraci,
Soli de vise, ca Solon, mândrul.
Cresușii trăiesc în belșug,
Și tezaurul nostru: nisipul.

Zece zile lungi: milenare.
La Rusalii ne-au mințit.
Pentru certuri, de aurul cald,
Caravana asta mult a muncit.

Capul onest, beat, deștept, e dus
Cu Vorba. Ne batem pentru altul.
Și nu observăm fericirea,
Cum blegul nu vede peisajul.

Risipim sângele și tendonul,
Ne spală grindina de la debut,
Adună pământ și face bani,
De mii de ani, cel priceput.

Ah, Duh, caravana nu adastă,
Mâncatul de dogme, a fost destul.
Jerpeliți, rupți de șacali,
Așteptăm: să vină și decontul.

Plătește, Duh Sfânt. Parcă a fost mult
Acest amor-gratis, nebun și trist.
Vezi, c-am ajuns, umbre cu sânge
Mișună-n zori de Rusalii.