Ady Endre: Dio mio, amami (Szeress engem, Istenem Olasz nyelven)

Istenem földben, fűben, kőben,
Ne bántsuk egymást mostanában:
Sokat járok a temetőben. 

Sokat emlegetlek, citállak:
Te vagy ma a legvalóbb Nem-Vagy,
Ős magyar névvel: az ős-Állat. 

Szeress engem, ha tudsz szeretni,
Szeress engem, mert, jaj, utálnak
S olyan jó szeretettnek lenni. 

Szeress engem s ölelj át szépen,
Mi, hajh, cudar világot élünk
S kenyértől függ az üdvösségem. 

Úgy szeretnék szabad úr lenni,
De éltem, sorsom ki van mérve:
Így kell születni, így kell enni. 

Így kell csókolni s megmaradni
És így kell nagyokat tervelni,
Kérni és mindig adni, adni.

Dio mio che sei nella terra, nel 'erba, e nel masso,

Non facciamoci male a vicenda:

Passo troppo tempo al camposanto.

Ti nomino spesso, ti cito,

Sei Tu oggi, il più vero dei Non – Veri

L' animale ancestrale: detto col nome antico.

Amami, se sei capace di amare,

Amami, perché, ahimè, odiato sono,

Ed essere amato è cosi appagante.

Amami ed abbracciami teneramente,

Noi, ahimè, viviamo in un mondo infame,

E la mia salvezza, dal pane dipende.

Vorrei tanto essere un libero signore,

Ma la mia vita, il mio destino son già segnati:

Cosi devi nascere e cosi ti devi sfamare.

Cosi occorre sopravvivere e baciare

E cosi che occorre tracciare grandi progetti,

Chiedere e dare, sempre dare.