Ady Endre: In cima di una rupe selvaggia (Vad szirttetőn állunk Olasz nyelven)

Vad szirttetőn mi ketten

Állunk árván, meredten,

Állunk összetapadtan,

Nincs jajunk, könnyünk, szavunk:

Egy ingás és zuhanunk.

Véres hús-kapcsok óvnak,

Amíg összefonódnak:

Kékes, reszkető ajkunk.

Míg csókolsz, nincsen szavunk,

Ha megszólalsz zuhanunk.

Su una rupe selvaggia, noi due soli,

Siamo fermi attoniti e derelitti,

I nostri menti incollati uno al’altro,

Non v’è lacrima, parola, né un lamento:

Un’esitazione e ci attende l’abisso.

Ci uniscono legami di sangue e carne,

Finché le nostre labbra sono unite,

Bluastre e tremanti, in un bacio fuse.

Finché mi baci, parole non ne abbiamo,

Ma una tua sola parola e precipiteremo.