Ambrozovics Dezső: Alkonyodás
Alkonyodás (Magyar)Múlnak az évek, szállnak, szállnak Mint a felhő fenn az égen, Rózsás hajnalból egyszerre Esthomály lesz észrevétlen.
Nőnek az árnyak napról napra, Megfakul a nap sugara, És becsukja bűvös kelyhét A szerelem szép virága.
Esteli pára szürke könnyje Hull a messze szemhatárra, S múlttá válik életünknek Tarka napsugáros álma.
Szárnyaszegetten elpihennek Benn' a dúló szenvedélyek Es a szívben csak a múltnak Halvány őrtüzei égnek.
Eljön a szellő lágy fuvalma S őket is kioltogatja, Éjsötét palástot ölt az Égnek néma boltozatja.
Csöndes az éjjel, minden alszik Önfeledten szenderegve S pillantásunk félálomban Rámered egy kis keresztre.
Ott van a czélpont, ott ér véget Életünknek bús tréfája, Onnan túlról áthallatszik Angyalszárnyak csattogása.
Múlnak az évek, nőnek az árnyak, Esthomály lesz észrevétlen, S ködbe foszló lelkünk némán Álmodik a csöndességben.
|
FordításokNémetAbenddämmerung Mucsi Antal Kérjen fordítást! |