Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Ambrozovics Dezső: Am Friedhof (Temetőben Német nyelven)

Temetőben (Magyar)

Némán egymagamban járok

Künn a holtak városában.

Őszi ködnek nedves fátyla

  Mint az élet tűnő árnya

Foszladozva száll utánam.

 

Csend van. Csak ott túl a partról

Hallszik át a nyüzsgő élet

Lágyan zsongó hullámzása,

   S jajveszékelő halk siráma

Szenvedők vad küzdésének….

 

Most, hogy hosszú évek múlva

Újra itt e sírnál állok,

Most érzem csak, mit vesztettem!

   Hisz' már rég nem éltek bennem

Oh, ti édes gyermek álmok!

 

 

 



FeltöltőMucsi Antal
Az idézet forrásaInternet

Am Friedhof (Német)

Schweigend, still laufe ich allein

draussen in der Stadt der Toten.

Als des Herbstnebels Glaswatte

  wie scheinbare Lebensschatte‘

fliegt hinter mir zu benoten.

 

Stille. Nur drüben am Ufer

hört man die Hektik des Lebens

und die sanft brummenden Wellen

bringen das heulende Gellen

den Opfern des wilden Kampfes.

 

Und jetzt, nach so vielen Jahren,

ich stehe wieder hier am Grab,

‘d, jetzt fühle ich, was ich verlor!

Es kam schon lange nicht empor

wie süsse Kinderträume gab!

 

 



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

minimap