Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Arany János: Coana Ágnes (Ágnes asszony Román nyelven)

Arany János portréja

Ágnes asszony (Magyar)

Ballada

Ágnes asszony a patakban
Fehér lepedőjét mossa;
Fehér leplét, véres leplét
A futó hab elkapdossa.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Odagyűl az utcagyermek:
Ágnes asszony, mit mos kelmed?
"Csitt te, csitt te! csibém vére
Keveré el a gyolcs leplet."
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Összefutnak a szomszédnők:
Ágnes asszony, hol a férjed?
"Csillagom, hisz ottbenn alszik!
Ne menjünk be, mert fölébred."
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Jön a hajdu: Ágnes asszony,
A tömlöcbe gyere mostan.
"Jaj, galambom, hogy' mehetnék,
Míg e foltot ki nem mostam!"
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Mély a börtön: egy sugár-szál
Odaférni alig képes;
Egy sugár a börtön napja,
Éje pedig rémtül népes.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Szegény Ágnes naphosszanta
Néz e kis világgal szembe,
Néz merően, - a sugárka
Mind belefér egy fél szembe.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Mert, alighogy félre fordul,
Rémek tánca van körűle;
Ha ez a kis fény nem volna,
Úgy gondolja: megőrülne.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Ím azonban, időtelve,
Börtönének zárja nyílik:
Ágnes a törvény előtt
Megáll szépen, ahogy illik.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Öltözetjét rendbe hozza,
Kendőjére fordít gondot,
Szöghaját is megsimítja
Nehogy azt higgyék: megbomlott.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Hogy belép, a zöld asztalnál
Tisztes őszek ülnek sorra;
Szánalommal néznek ő rá,
Egy se mérges, vagy mogorva.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

"Fiam, Ágnes, mit miveltél?
Szörnyü a bűn, terhes a vád;
Ki a tettet végrehajtá
Szeretőd ím maga vall rád."
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

"Ő bitón fog veszni holnap,
Ő, ki férjedet megölte;
Holtig vizen és kenyéren
Raboskodva bünhödöl te."
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Körültekint Ágnes asszony,
Meggyőződni ép eszérül;
Hallja a hangot, érti a szót,
S míg azt érti: "meg nem őrül."
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

De amit férjéről mondtak
A szó oly visszásan tetszik;
Az világos csak, hogy őt
Haza többé nem eresztik.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Nosza sírni, kezd zokogni,
Sűrü záporkönnye folyván:
Liliomról pergő harmat,
Hulló vizgyöngy hattyu tollán.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

"Méltóságos nagy uraim!
Nézzen Istent kegyelmetek:
Sürgetős munkám van otthon,
Fogva én itt nem űlhetek."
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

"Mocsok esett lepedőmön,
Ki kell a vérfoltot vennem!
Jaj, ha e szenny ott maradna,
Hová kéne akkor lennem!"
     Oh! irgalom atyja ne hagyj el.

Összenéz a bölcs törvényszék
Hallatára ily panasznak.
Csendesség van. Hallgat a száj,
Csupán a szemek szavaznak.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

"Eredj haza, szegény asszony!
Mosd fehérre mocskos lepled;
Eredj haza, Isten adjon
Erőt ahhoz és kegyelmet."
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

S Ágnes asszony a patakban
Lepedőjét újra mossa;
Fehér leplét, tiszta leplét
A futó hab elkapdossa.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el

Mert hiában tiszta a gyolcs,
Benne többé semmi vérjel:
Ágnes azt még egyre látja
S épen úgy, mint akkor éjjel.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Virradattól késő estig
Áll a vízben, széke mellett:
Hab zilálja rezgő árnyát,
Haja fürtét kósza szellet.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Holdvilágos éjjelenkint,
Mikor a víz fodra csillog,
Maradozó csattanással,
Fehér sulyka messze villog.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

És ez így megy évrül-évre;
Télen-nyáron, szünet nélkül;
Harmat-arca hő napon ég,
Gyönge térde fagyban kékül.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Őszbe fordul a zilált haj,
Már nem holló, nem is ében;
Torz-alakú ránc verődik
Szanaszét a síma képen.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

S Ágnes asszony a patakban
Régi rongyát mossa, mossa -
Fehér leple foszlányait
A szilaj hab elkapdossa.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu

Coana Ágnes (Román)

Baladă

Coana Ágnes în pârâu
Cearșaful alb îi spală;
Pe vălul alb, însângerat
Spuma apei îl înhață.
 Oh! sfânta milă, nu mă lăsa.

Se adună copii din stradă:
Coana Ágnes, ce speli mata?
„Taci, tu, taci! e sânge de pui,
Mascându-și vălul cu pata.”
 Oh! sfânta milă, nu mă lăsa.

Vecinele se adună:
Coana Ágnes, unde-i soțul?
„Draga mea, în casă doarme!
Nu intrăm, se va trezi săracul.”
 Oh! sfânta milă, nu mă lăsa.

Vine și arnăutul: coana Ágnes,
În temniță să vii mata.
„Vai, dragă, nu pot merge,
Până nu spăl pata asta!”
 Oh! sfânta milă, nu mă lăsa.

Adânc e beciul: pic de rază
Acolo abia ajunge;
O rază e în beci soare,
Noaptea spaime umple.
 Oh! sfânta milă, nu mă lăsa.

Săraca Ágnes, ziua toată
Doar raza asta o are,
Fix se uită – firicelul
Într-un singur ochi încape.
 Oh! sfânta milă, nu mă lăsa.

Că, abia se uite-n lături
Fantome dansează-n jur;
Fără raza asta mică,
Ar înnebuni: desigur.
 Oh! sfânta milă, nu mă lăsa.

Iată totuși, după un timp,
Ușa la beci se deschide:
Ágnes în fața legii
Vine, așa cum se cuvine.
 Oh! sfânta milă nu mă lăsa.

Își aranjează ținuta,
Basmaua cu mare grijă,
Își piaptănă și părul,
Să nu apară cumva: țicnită.
 Oh! sfânta milă nu mă lăsa.

Cum intră, la masa verde
Stau onorabili cărunți;
Cu milă se uită la ea,
Nu-s nervoși sau ursuzi.
 Oh! sfânta milă nu mă lăsa.

„Ágnes, dragă, ce ai făcut?
Crimă cruntă, fapt deosebit;
Cel ce fapta a săvârșit
Amantul chiar a mărturisit.”
 Oh! sfânta milă nu mă lăsa.

„Va fi spânzurat mâine,
El, care ți-a ucis soțul;
Cu apă, pâine vei trăi
Și vei înfunda beciul.”
 Oh! sfânta milă nu mă lăsa.

Se uită-n jur coana Ágnes,
Observând că e normală;
Aude glasul, pricepe vorba,
Și cât pricepe: „nu-i nebună.”
 Oh! sfânta milă nu mă lăsa.

Dar, ce au zis de soțul,
E vorbă total aberantă;
Clar e doar, că pe ea
Acasă deloc nu o lasă.
 Oh! sfânta milă nu mă lăsa.

Începe plânsul în hohote,
Lacrimi curgând în averse:
De pe crin rouă cerne,
Pe lebădă stropi de perle.
 Oh! sfânta milă nu mă lăsa.

„Dragi domni onorabili!
S-aveți voi Dumnezeu:
Am de lucru urgent acasă,
Nu pot sta aci mereu.”
 Oh! sfânta milă nu mă lăsa.

„S-a murdărit vălul meu,
Trebuie s-o scot pata!
Vai, dac-ar rămâne acolo,
N-aș putea trăi viața!”
 Oh! sfânta milă nu mă lăsa.

Înțelepții se privesc,
Auzind astfel de jalbă.
E liniște. Gura tace,
Doar ochii votează.
 Oh! sfânta milă nu mă lăsa.

„Du-te acasă sărmană!
Fă-l alb vălul prin spălare;
Du-te, să-ți dea Domnul
Putere și îndurare.”
 Oh! sfânta milă nu mă lăsa.

Coana Ágnes în pârâu
Îi spală cearșaful iară;
Pe vălul alb, vălul curat
Spuma apei îl înhață.
 Oh! sfânta milă nu mă lăsa.

În zadar e curat vălul,
Nicio urmă de sânge:
Ágnes pata tot o vede
La fel ca la omorâre.
 Oh! sfânta milă nu mă lăsa.

Din zori până-n seară
Stă în apă, lângă scaun:
Umbra-i leagănă-n spumă,
Părul fluturat de vânt nebun.
 Oh! sfânta milă nu mă lăsa.

În serile cu lună plină,
Valul apei când lucește,
Cu plesnituri sacadate,
Maiul alb departe sclipește.
 Oh! sfânta milă nu mă lăsa.

Și așa merge an de an;
Iarnă-vară, necontenit;
Rouă-fața ars de soare,
În ger genunchiul învinețit.
 Oh! sfânta milă nu mă lăsa.

Încărunțit părul zbârlit,
Deja nu-i corb, nici abanos;
Apari riduri pocite,
Risipite pe un chip mătăsos.
 Oh! sfânta milă nu mă lăsa.

Coana Ágnes în pârâu
Cârpa veche o spală, spală -
Pe scama vălului alb
Spuma sălbatică o înhață.
 Oh! sfânta milă nu mă lăsa.

 



FeltöltőCsata Ernő
Az idézet forrásasaját

minimap