Árva fiú (Magyar)
Árva fiú sír az ablak alatt, Ifi'asszony a szobában múlat. Anyám, anyám! hideg van itt, Bocsáss be, Bocsáss be." Megállj, poronty... megyek ki csak, Megállj te!"
Ifi'asszony gyújt lobogó lángot, Süti annál a csöröge-fánkot. "Anyám, anyám! eressz be már, Ehetném, Ehetném." "Csak ezt is még a föld alá Tehetném!"
Árva fiú marad a sötétben, Özvegyasszony kedvese ölében. "Anyám, anyám! nem tudom én Mit látok, Mit látok; Félek nagyon: ne oltsd el a Világot!"
Temetőben árva fiú apja Lepedőjét, szemfödelét kapja. "Anyám, anyám, az Isten szent Nevére, Nevére! Amott jön az édesapám Fehérbe."
Kimene az özvegyasszony éjjel, Veri fiát a vizes kötéllel, "Ne bántsd, ne bántsd, gonosz r...! Az árvát, Az árvát: Te ölted meg, te adod meg Az árát.
Temetőben csendes az én házam, Jobb neki ott énvelem egy házban; Oda viszem karon fogva Magammal, Magammal: Ne bánjon így senki az én Fiammal!"
S ifi'asszony elszalad egy ingben; Ismeri őt a faluba' minden: Körül, körül csatangol a Temetőn, Temetőn. Szegényt, szegényt szánd meg uram Teremtőm!
|
|