Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Arany János: Years, you remaining years… (Évek, ti még jövendő évek Angol nyelven)

Arany János portréja

Évek, ti még jövendő évek (Magyar)

My hair is gray, but not with years.
Byron

Évek, ti még jövendő évek,
Kiket reményem megtagad,
Előlegezni mért siettek
Hajam közé ősz szálakat?
Miért vegyülget ily korán e
Lombok közé sápadt levél,
Emlékeztetni a vidor fát,
Hogy majd kiszárad és - nem él!

Nem evvel tartoztok ti nékem:
Kaján elődötök, a mult,
Adós maradt sok szép örömmel,
Míg szerfölött is oszta bút;
Ennek kamatját, jó reményül,
Fizessétek le most nekem;
Ki tudja, úgyis: érem én azt,
Hogy a tőkét fölvehetem?

Vagy épen azt jelenti e hó,
Fürtömre mely szállongni kezd,
Hogy bár rövid volt, vége! vége
Nyaramnak s a tél berekeszt? -
S hogy meg ne essék szíve rajtam,
Ha jókor meglep a halál,
Azért kell, mint az ősz kalásznak,
Megérnem a sarló alá?

Úgy van. Nem évek száma hozza
- Nem mindig - a vén kort elé:
Kevés esztendők súlya szintúgy
Legörnyeszt a mély sír felé.
És nékem e földön teherből,
Bánatból rész jutott elég:
Azzal fölérő boldogságot
Hiába is reménylenék.

Ah! vén vagyok: tapasztalásom
Tárháza megtelt gazdagon:
Ott van, romok közt, életemnek
Vezére, széttört csillagom;
Ott egy szakadt fonál: ez a hit;
Egy csonka horgony: a remény;
Ily gyüjteménynek birtokában
Az ifju hogyne volna vén!

Szétnézek és többé körültem
Nincs a nehány kedves barát,
Aggódtatóan rám függeszti
Szemét egy könnyező család.
Eleget éltem, hogy utánam
Emlék maradjon itt alant:
Emlékül inséget hagyok s e
Két vagy három boldogtalant!

Szűnj meg, panasz; ne háborogj, szív!
Bűnöd csak egy volt: az erény.
Ha veszteség ennek jutalma,
Jajgassak-é, hogy megnyerém?
Vigasztalásul, annyi szenved,
És szenved nálam annyi jobb;
Miért ne én is... porszem: akit
A sorskerék hurcol s ledob!



FeltöltőRépás Norbert
Az idézet forrásamagyar-irodalom.elte.hu

Years, you remaining years… (Angol)

     My hair is grey, but not with years: Byron

Years, you remaining years that I may
Still have, but which my hopes deny,
Why rush to advance untimely grey
Among my hair, do tell me why?
What purpose is served by mingling pale
Among these leaves that crown the tree,
Is it reminder midst the cheer that
It will dry out and cease to be?
 
This are not what your debts are to me,
Your forbear: past, has quite a few
Debts of good cheer and times of joy
But paid with woe and grief in lieu.
Give to me now, as a sign of faith,
The interest payments overdue;
One never can tell, will I survive
To draw the principal from you.
 
Or is it precisely what this snow!
Means, that flits about my locks:
That summer so brief had come to end,
And now the close of winter knocks?
Is this to ensure that death will steel
His heart when timing my surprise?
Have I to mature, like autumn corn,
Before I fall beneath the scythes?
 
It has to be so, for it's not years
That always bring old age to spend:
The weight of a few can make you stoop
Till to the grave they make you bend.
And I on this earth received my share
Of loads and sadness amply laid,
So futile would be to hope indeed
That equal gladness would be paid.
 
So, now I am aged, experience
By now has richly filled the store,
Twixt rubble there lies the broken star
That led me through my life before;
Beyond, a broken thread is the faith;
A mangled anchor: hope – in truth,
Owning collections such as these will
Surely make aged every youth
 
I look about me, can no longer
Find the few friends once dear to me
Fixed onto me are the anguished eyes
Of a small weeping family.
I lived on this earth for long enough
To leave what could remind of me:
Penury is what I'll be leaving,
And of the wretched: two or three.
 
Desist complaint, heart cease protesting!
For virtue was your only sin,
If proper reward be loss for that,
Should I bewail the prize I win?
Consoling to think that many hurt,
More worthy men to pain had lost;
So why not I then… mere grain of dust
Whom fortune's wheel had dragged and tossed.



FeltöltőLeslie A. Kery
Az idézet forrásaMek Oszk Hu

Kapcsolódó videók


minimap