Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Arany János: Epilogue (Epilogus Angol nyelven)

Arany János portréja
Tamás Szabados  portréja

Vissza a fordító lapjára

Epilogus (Magyar)

Az életet már megjártam.
Többnyire csak gyalog jártam,
Gyalog bizon'…
Legfölebb ha omnibuszon.

Láttam sok kevély fogatot,
Fényes tengelyt, cifra bakot:
S egy a lelkem!
Soha meg se' irigyeltem.

Nem törődtem bennülővel,
Hetyke úrral, cifra nővel:
Hogy' áll orra
Az út szélin baktatóra.

Ha egy úri lócsiszárral
Találkoztam s bevert sárral:
Nem pöröltem, –
Félreálltam, letöröltem.

Hiszen az útfélen itt-ott,
Egy kis virág nekem nyitott:
Azt leszedve,
Megvolt szívem minden kedve.

Az életet, ím, megjártam;
Nem azt adott, amit vártam:
Néha többet,
Kérve, kellve, kevesebbet.

Ada címet, bár nem kértem,
S több a hír-név, mint az érdem:
Nagyravágyva,
Bételt volna keblem vágya.

Kik hiúnak és kevélynek –
Tudom, boldognak is vélnek:
S boldogságot
Irígy nélkül még ki látott?

Bárha engem titkos métely
Fölemészt: az örök kétely;
S pályám bére
Égető, mint Nessus vére.

Mily temérdek munka várt még!…
Mily kevés, amit beválték
Félbe'-szerbe'
S hány reményem hagyott cserbe'!…

Az életet már megjártam;
Mit szivembe vágyva zártam,
Azt nem hozta,
Attól makacsul megfoszta.

Egy kis független nyugalmat,
Melyben a dal megfoganhat,
Kértem kérve:
S ő halasztá évrül-évre.

Csöndes fészket zöld lomb árnyán,
Hova múzsám el-elvárnám,
Mely sajátom;
Benne én és kis családom.

Munkás, vidám öregséget,
Hol, mit kezdtem, abban véget…
Ennyi volt csak;
S hogy megint ültessek, oltsak.

Most, ha adná is már, késő:
Egy nyugalom vár, a végső:
Mert hogy' szálljon,
Bár kalitja már kinyitva,
Rab madár is, szegett szárnyon?


Epilogue (Angol)

I have already gone through life.
I went on foot most of the time,
For sure on foot ...
At most I went by omnibus.
 
I saw many proud carriages,
Flashy seats and shiny axles:
To faith I swear!
I never envied any of them.
 
I didn't care about travelers,
Flashy women or cocky men:
How they looked at
Someone on the side of the road.
 
If I met a sir horse-dealer
Who just spattered mud at me then:
I didn't quarrel, --
Wiped it off, stood out of the way.
 
Since on the road here and there,
There opened few little flowers:
Taking them down,
I had all my heart's desire.
 
I have already walked through life;
It didn't give me what I wished:
sometimes gave more,
Requested, needed, less it gave.
 
It gave me ranks that I didn't want.
And there is more fame than merit:
Aspiringly,
It would have been my heart’s desire.
 
Any who think I’m vain and proud --
I know they think I am happy:
And who has seen
happiness without much envy?
 
However, a secret poison
Consumes me: an eternal doubt;
pay of my field
Burning like the blood of Nessus.
 
What a huge job still awaited! …
How little I have accomplished
in half or less,
How many hopes have let me down! ...
 
I have already been through life;
What I had with longing in heart,
It didn't bring that,
It stubbornly deprived of that.
 
A little independent peace,
In which a song can be conceived,
I asked for that:
Year after year it postponed that.
 
A quiet nest under green leaves,
Where my muse I could await,
Which is my own;
Where I and my family live.
 
A hardworking cheerful old age,
Where what I started can be ended...
That was only;
And just to plant and graft again.
 
Even if it gives it’s too late:
One rest awaits me: just the final;
How can one fly,
Though his cage is widely opened,
A captive bird on broken wings?



FeltöltőTamas Szabados
Kiadónincs
Az idézet forrásasaját

minimap