Reményem (Magyar)
1 Kis hajó az én reményem, Sem árboca, sem kormánya; Csapkod a hullám keményen, Gyönge sajkám veti-hányja.
2 Messze a kék part mögöttem, Földe a kopár valónak, Honnan el-ki számüzötten Fut reményem, e kis csónak.
3 Mint a hattyú, mely világra Bujdosott, mind beljebb téved; Egy hab a más habhoz vágja: Mégsem óhajt lelni révet:
4 Lelkem, a tenger hajósa, Retteg újabb kikötőtül, Hol tövis közt nincsen rózsa S pusztában virány nem zöldül;
5 Hol azért áll oly szilárdan A föld, hogy sivár mezőin Bírhassák követni bátran Nyomaimat üldözőim.
6 El hát, a bizonytalanba! Merre szél hajt és hab ingat: Érzem, enyhül fájdalmam, ha Szél és hullám karja ringat.
7 Ott szabad a lég köröttem, - S néha-néha egy szivárvány Mosolyog rám, megtörötten Képzeletem óceánján.
8 El, el a bizonytalanba! Rengj, hajóm, szabad hullámon. És ne tudjam, így rohanva, Meddig halál, meddig álom! |
|