Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Arany János: Die zwei Pagen von Szondi (Szondi két apródja Német nyelven)

Arany János portréja

Vissza a fordító lapjára

Szondi két apródja (Magyar)

Felhőbe hanyatlott a drégeli rom,
Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja;
Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom,
   Tetején lobogós hadi kopja.

Két ifiu térdel, kezökben a lant,
A kopja tövén, mintha volna feszűlet.
Zsibongva hadával a völgyben alant
   Ali győzelem-ünnepet űlet.

"Mért nem jön a Szondi két dalnoka, mért?
Bülbül-szavu rózsák két mennyei bokra?
Hadd fűzne dalokból gyöngysorba füzért,
   Odaillőt egy huri nyakra!"

"Ott zöldel az ormó, fenn zöldel a hant
Zászlós kopiával a gyaur basa sírján:
Ott térdel a gyöngypár, kezében a lant,
   És pengeti, pengeti, sírván."

...S hogy feljöve Márton, az oroszi pap,
Kevély üzenettel a bősz Ali küldte:
Add meg kegyelemre, jó Szondi, magad!
   Meg nem marad itt anyaszülte.

"Szép úrfiak! immár e puszta halom,
E kopja tövén nincs mér' zengeni többet:
Jertek velem, ottlenn áll nagy vigalom,
   Odalenn vár mézizü sörbet. -"

Mondjad neki, Márton, im ezt felelem:
Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondi,
Jézusa kezében kész a kegyelem:
   Egyenest oda fog folyamodni.

"Serbet, füge, pálma, sok déli gyümölcs,
Mit csak terem a nagy szultán birodalma.
Jó illatu fűszer, és drága kenőcs...
   Ali győzelem-ünnepe van ma!"

Hadd zúgjon az álgyu! pogány Ali mond,
És pattog a bomba, és röpked a gránát;
Minden tüzes ördög népet, falat ont:
   Töri Drégel sziklai várát.

"Szép úrfiak! a nap nyugvóra hajolt,
Immár födi vállát bíborszinü kaftán,
Szél zendül az erdőn, - ott leskel a hold:
   Idekinn hideg éj sziszeg aztán!"

A vár piacára ezüstöt, aranyt,
Sok nagybecsü marhát máglyába kihordat;
Harcos paripái nyihognak alant:
   Szügyeikben tőrt keze forgat.

"Aztán - no, hisz úgy volt! aztán elesett!
Zászlós kopiával hős Ali temette;
Itt nyugszik a halmon, - rövid az eset -;
   Zengjétek Alit ma helyette!"

Két dalnoka is volt, két árva fiú:
Öltözteti cifrán bársonyba puhába:
Nem hagyta cselédit - ezért öli bú -
   Vele halni meg, ócska ruhába'!

"S küldött Alihoz... Ali dús, Ali jó;
Lány-arcotok' a nap meg nem süti nála;
Sátrában alusztok, a széltül is ó:
   Fiaim, hozzá köt a hála!"

Hogy vítt ezerekkel! hogy vítt egyedűl!
Mint bástya, feszült meg romlott torony alján:
Jó kardja előtt a had rendre ledűl,
   Kelevéze ragyog vala balján.

"Rusztem maga volt ő!... s hogy harcola még,
Bár álgyúgolyótul megtört ina, térde!
Én láttam e harcot!... Azonban elég:
   Ali majd haragunni fog érte."

Mint hulla a hulla! veszett a pogány,
Kő módra befolyván a hegy menedékét:
Ő álla halála vérmosta fokán,
   Diadallal várta be végét.

"Eh! vége mikor lesz? kifogytok-e már
Dícséretiből az otromba gyaurnak?
Eb a hite kölykei! vesszeje vár
   És börtöne kész Ali úrnak."

Apadjon el a szem, mely célba vevé,
Száradjon el a kar, mely őt lefejezte;
Irgalmad, oh Isten, ne légyen övé,
   Ki miatt lőn ily kora veszte!

1856



Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu

Die zwei Pagen von Szondi (Német)

Die Ruinen von Drégel von Wolken bedeckt,
die Sonne scheint zurück an dem Tag des Kriegs;
Vis-a-vis ein sanfter und wunderschöner Berg
an der Spitze eine Militärflagge am Spieß.
 
Zwei junge knien mit der Laute in der Hand.
Am Spieß Wurzel, als ein Kruzifix wäre.
Der Armee mit Getöse sich in das Tal befand,
als Ali für den Sieg einen Großen fest gäbe.
 
Warum kommen die zwei Pagen von Szondi, nicht?
Und die Bülbül-Rosen mit himmlischen Zacken?
Eine Perlenkette reichen aus dem schönen Lied
einen passenden, an einen Huri Nacken.
 
„Oben grünt der Gipfel, unten grünt die Flaute
auf dem Grab der Giaur Pascha mit einem Flaggen an Spieß:
Dort kniet das Perlenpaar in den Händen die Laute.
Zupft und zupft die Saiten und die Träne fließt.”
 
... Und dann kam Martin, der russische Pfaffe,
der böse Ali schickte, mit der stolzen Nachricht:
Gib auf gute Szondi, und bitte jetzt um Gnade,
keine Mutter geborene erlebt das Abendlicht.
 
„Schöne Herren! Nunmehr, an dem kahlen Felsen,
bei diesem Spieß, gibt es kein Grund mehr zu singen:
Kommt mit mir, dort unten gibt großen Festen,
es gibt süße Honigsorbet zu trinken.”
 
Sag es ihm, Martin, meine Antwort ist derzeit:
Gnade von deinem Herrn erwartet Szondi nicht.
In den Händen Jesu steht seine Gnade bereit:
Er wird dort abholen nach dem letzten Gericht.
 
"Sorbet, Feigen, Palmen, viele südliche Früchte,
was auch immer reift das Reich des Sultans Land,
teure Salbe und gut riechende Gewürze ...
Ali feiert den Sieg in Ungarns Heimatland“
 
Lass das Geschütz brüllen! Sagt der heidnischer Ali
und die Bombe prasselt und fliegt die Granate;
alle schwarzen Teufel toben mit großem Halali:
Es fällt die Burg von Drégel, mit lautem Kantate.
 
„Schöne Herren! Die Sonne hinuntergegangen
und der Schulter bedeckt mit seinem lila Kaftan.
Der Wind raschelt im Wald - dort schleicht auch der Mond:
Hier draußen zischt der Wind nach dem Ablaufplan.“
 
Auf dem Burger Marktplatz, viel Silber und Gold wiegt,
viele hochgeschätzte Rinder treibt ins Feuerholz;
die heißblütigen Rösser stöhnend an Boden liegt:
In ihren schönen Bugen steckt ein scharfer Dolch.
 
„Dann – nun halt, so war es! Dann fiel auch er um!
Held Ali hat ihn mit Flaggen Spieß begraben;
hier ruht auf dem Hügel - der Fall ist so krumm;
preist ihr stattdessen Ali an, oben an Burggraben.“
 
Er hatte auch zwei Barden, zwei verwaiste Jungen:
Kleidet die schnörkelhaft in sehr weichen Samtkleid:
Er ließ seine Mägde deshalb so verklungen -
mit ihm so zu sterben, in schäbigen Schmerzleid!
 
„Zu Ali hat die geschickt ... Ali ist reich, Ali ist gut;
euer Mädchen Gesichter, die Sonne verbrennt nicht
schlafet in seinem Zelt und nimmt euch in Obhut:
Meine Söhne, die Dankbarkeit ist Pflicht!“
 
Wie er mit Tausenden ganz allein gekämpft hat!
Wie eine Bastion stand unter zerbombten Turm:
Vor seinem guten Schwert fällt das Heer tot herab,
die Lanze glänzte links bereit zu Ansturm.
 
"Es war der Rusztem selbst! ... Und wie er noch kämpfte,
obwohl von Kanonenkugeln sein Knie kaputt war!
Ich hab’ den Kampf gesehen! ... Es war eine Legende:
Vielleicht wird Ali wütend, weil ich es verzählt hab.“
 
Wie Leiche an Leiche! Die heiden sind gefallen,
als Stein bedeckte Wiese, sah der Berglandschaft aus:
Er stand an der Spitze, seinen blutigen schaffen,
wartend mit einem Triumph auf der endlose Graus.
 
„Eh! Wann wird es enden? Wenn habt ihr genug?
Von dem Lob an den tollpatschigen Giaurs?
Welpen des Hund-Glaubens! Ihr Ende ist am Anflug
den Alis Gefängnis, ist bereit für Konkurs. “
 
Das Auge soll erblinden, das ihn gezielt hat,
das Gottes Erbarmen soll er nie erhalten;
der Arm soll vertrocknen, der ihn enthauptet hat;
wegen ihn müsste so früh das Leben verlassen?
 



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

minimap