Arany János: Temetőben

A holtak álmai felett
Szépen virúl a kegyelet
     E nyúgalom-hazában;
Hűs a berek és zöld a hant:
A hála műve megfogant,
     S tovább tenyész magában.

Ki tudja, mily rég lehete
Hogy itt az első csemete
     Először hajta lombot!
Azóta hány délceg fa lőn
Fej-oszloppá e sírmezőn -
     És hány szív összeomlott!...

1852 jún.

Piety's fine blooming started
Over dreams of those departed
In these peaceful motherlands;
Ground is cool, the mounds are greening,
Gratitude is past conceiving,
And alone it breeds, expands.
 
Who knows how far back that grappling
When hereabouts that first sapling
Grew a frond and then a crown!
How many fine trees that lay downed
Are now pillars on this grave ground -
How many hearts tumbled down!