Toldi (Magyar)
Előhang
,Mostan emlékezem az elmult időkről, Az elmult időkben jó Tholdi Miklósról...‘
Ilosvai.
Mint ha pásztortűz ég őszi éjtszakákon, Messziről lobogva tenger pusztaságon: Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékem Majd kilenc-tíz ember-öltő régiségben. Rémlik, mintha látnám termetes növését, Pusztító csatában szálfa-öklelését, Hallanám dübörgő hangjait szavának, Kit ma képzelnétek Isten haragjának.
Ez volt ám az ember, ha kellett, a gáton, Nem terem ma párja hetedhét országon; Ha most feltámadna s eljőne közétek, Minden dolgát szemfényvesztésnek hinnétek. Hárman sem birnátok súlyos buzogányát, Parittyaköveit, öklelő kopjáját; Elhülnétek, látva rettenetes pajzsát, ,És, kit a csizmáján viselt, sarkantyúját.‘ |
Toldi (Román)
Prefaţă
„Acum îmi amintesc de vremuri trecute, Şi-n vremuri trecute de bunul Tholdi Miklós…”
Ilosvai
Parcă foc de păstor arde-n nopţi de toamnă De departe pâlpâind pe-ntinsa pustă: Faţa lui Toldi Miklós aşa îmi apare-n Nouă-zece generaţii îndepărtare. Ş-acum parcă îi văd falnica-i statură, Şi cu prăjina-i nimicitoarea luptă, Parc-aud durduind sunetul glasui lui, Ce astăzi v-ar părea mânia Domnului.
El a fost acel bărbat, care te uimeşte, Peste şapte hotare nu-i găseşti pereche; Acum de-ar învia şi s-ar reântoarce Drept fraudă aţi crede, tot cea ce face. Buzduganu-i cel greu nici trei inşi n-ar ţine Suliţa-i zdrobitoare, piatra-i de praştie; De-aţi vedea scutul lui uriaş, v-aţi mira „Şi pintenul care pe cizmă a purtat.”
|