Aranyi László: Ákásá-krónika

A Kör kelyhe, a Kör kérge… Ne tépd,
ne marcangold, áhítattal érintsd,
ittléted nyomát megőrzi így is,
s a borzongásból aberrált mesék
ocsúdnak (ihletett bók), visszatér
az elűzött diadalittasan.
Csordul, illő méltósággal, lassan,
 
mint részeg combján a fos, utolér;
állóképek sokasága sejtet
       csak egy baljós tántorgást, melyet
egykor ők úgy hívtak: „kétezer év”.
       Hiába a kereszt, bor és kenyér…

Il calice del Cerchio, la corteccia del Cerchio… Non
lacerarlo, non dilaniarlo, toccalo con devozione,
custodirà comunque l’impronta della tua presenza,
dai brividi favole aberranti rinvengono, (complimento
ispirato), lo spodestato ritorna trionfante.
Scorre, con dignità come s’addice, lentamente, come
 
la squacquera lungo la gamba dell’ebbro, ti raggiunge;
la moltitudine d’immagini fisse fa supporre
         solo un nefasto barcollamento, che un tempo
loro chiamavano: “duemila anni”.
         Invano la croce, il vino e il pane...