Aranyi László: Preustrojavanje (Átértékelődés Szerb nyelven)

„Szép a rút és rút a szép, Sicc, mocsokba, ködbe szét.”

………Nem vagyok jó. A jóság gyakran álszent.
Fejéről farkára, helyet cserélt fent és lent.
………Minden igaz,
és semmi sem az.
………Taszít a szép, az egész, és a befejezett,
………a való mindig torz, hiányos, elfajult,
az egyensúly élettelen,
s hazug illúziókkal sújt.

………Látom a hús-vér-csont mögöttest,
………Grál-üst habzó levében a vicsorító koponyát,
………………korhad-rothad-mállik a kézzelfogható; kocsonyás,
………mézízű nedvekből nyal a sír mohó nyelve,

közben a pecér földet lapátol a megboldogultra. Az őszinteség
mindig  rombol, tagad, s van, akit csak a téboly tesz szerethetővé.

„Lep je ružan a ružan je lep, Sicc, razlaz u maglu, izmet.“
 
………Nisam dobar. Dobrota je uglavnom licemerna.
Sa glave na rep, gore i dole promenili su mesta.
………Istina je to sve
i baš ništa nije.
………Lep, čitav i savršen odbija,
……....istina je nakaradna, izvitoperena,
ravnoteža je bezživotna,
lažnim iluzijama kažnjava.
 
………Vidim šta je iza mesa-krvi-kostiju,
………U penušavoj tekućini kondira cereću lobanju,
………………očito raspada-truli-propada; piktijast,
………pohotan jezik groba sokove ukusa meda liže,
 
grobar usput na blaženog zemlju baca. Iskrenost
uvek razara, negira, od nekih umiljate tek bezumlje pravi.