Aranyi László: Il matto (L’arcano maggiore n° 0.) (A Bolond (Tarot, Nagy Arkánum 0.) Olasz nyelven)

Viaszbábszerű magzat-pózban…
Kezdetek előtti sodródás.
       Lábszárcsont-kürt aszottan-keserűn
              kilógó nyelvén újból kísértő fantom-ízek,
 
hal- és véríz; taplószáj rikolt: „Chtulhu fhtagn!”
 
       A kapu kulcslyuk, csapdák a kulcsok,
              kilincsek.
Ami él, a gömb-forma felé törekszik.
       Holttá hűl a derékszögű, az egyenes,
a biztonság- és  szimmetriaigény mindig hazug,
       olcsó szemfényvesztő-trükk.
Halakból ki sző hálót? Bitóról ki lop húst?
 
       „Io Pan! Io Pan!”
 
Kripta az anyaméh.
 
Fetrengve fenyegetőn
       gyűr-fúr-ront (ő a képzelt küszöb, s a
saját árnyékán átbukfencező),
       kimarjult kultúrák celláiban, vesztőiben
trottyos, szarvas bókként bolyong. Nem várták,
 
mégis megszületett…

Fantoccio di cera in posizione fetale…
Deriva prima delle origini.
Sapori spettrali di nuovo allettanti sulla lingua
aridamente - amaramente pendente dal corno di fibula.
 
sapore di pesce e di sangue; bocca di fomite grida:
„Chtulhu fhtagn!” 
 
        Il portone è toppa, le chiavi son trappole,
            maniglie.
Tutto quel, che vive, tende verso una forma sferica.
        Il rettangolare, il lineare, si fredda come il morto,
la pretesa alla sicurezza e alla simmetria è sempre mendace,
        un trucco ingannevole a buon prezzo.
Dai pesci chi tesse una rete? Dal patibolo chi ruba carne?
 
       „Io Pan! Io Pan!”
 
Il grembo materno è una tomba.
 
Torcendosi minacciosamente
          schiaccia – perfora – distrugge (lui è la soglia
immaginaria,  che si capriola oltre la propria ombra),
         barcolla nelle celle, nei labirinti delle culture falsate,
come malconcio complimento del cervo. Non fu atteso,
 
eppure è nato…