Aranyi László: A Mágus (II. változat)

Első vers-embriók. Bizarr szeszek

       baljós bűvöletéből.

(Idióta józanok! Idióta poéták!

       S a mélypont: józan poéták; két lábú lóizé mind…)

Így ébredt teremtő mivoltára az alkotó,

s költemény-szerűségeket szült az örökös, pszichedelikus dervis-tánc.

Az alkotás: mágia. (A szó is néz,

       hall, érez; testesült Ákása-szárny.)

       Négyben az ötödik, formákban a mindent lemeztelenítő

             ágens.

(Görcs epitáfiumok, Morgenstern-utánzat bitó-nóták, a málló-bomló hús

szakrális bűvöletében… Egyébként „hullamosó-költő” vagyok máig…)

Ám moccant a nem mozdítható;

       a merénylő éberségű, eksztatikus dzsihád.

Szembefordulni a sokasággal!

Az alkotás a Kiválasztott forradalma.

First verse-embryos.  Fantastic spirits

     from sinister witchcraft.

(Sober idiots! Idiot poets!)

     And the nadir: sober poets; two-legged horse's whatsits the lot of them…)

Thus did the maker awaken to his own creativity,

and the ever-ongoing psychedelic dervish-dance gave birth to things akin to poems.

A work of art: wizardry. (Even the word is hard,

     hears, feels. Embodied Akasha-wing.)

     The fifth in four, in forms the agent that lays bare

          everything.

(Spasm epitaphs, fake Morgenstern gallows-songs,

in the crumbling-decaying

divine witchcraft of the flesh… Incidentally, I have been

a "body-washer- poet" to this day…)

But the immovable has stirred;

     the assassin-vigilance of ecstatic jihad.

To face the multitudes!

Creation is the revolution of the Chosen One.