Aranyi László: A remete

      Közömbössé válik a nemzet, az otthon, a család.
Később a „lenni vagy nem lenni” ugyanúgy…
       „A keresőt keresi a keresett”, OL NOAN OL IPAMIS OL NOASMI,
                     féllábú faun ül a hordón, lopótök a feje,
 
Dzsalál ad-Dín Rúmí gázmaszkos démon-rózsák között ébred,
       tudja, csakis a spontán, önfeledt mámor,
                     az újabb és újabb álmokra eszmélés
       teremtő erejű,
              a bomló egyensúly mögött kacagó szakrális anarchia.
 
       Vajon az elkészült vers ad-e vizuális élményt?
              Vagy a strófák szabályos téglalapjai alkotnak
kényszer-rímekkel összefűzött falanx-félét?
 
Ami jó: szétesőnek tűnik,
       kiszámíthatatlanul burjánzó amorf képződmény,
előfordul, tótágast áll egy-egy sora, csak az extatikus dervis-táncát járó
              művész levegővételének ritmusát követi.
 
       Elmosódnak a különbségek.
Eggyé válik Tűz, Levegő, Víz és Föld.
              S a folyamatosan gyorsuló körforgás
       a lélek belső rejtelmei felé vonz.