Aranyi László: Az Egyensúlyozás (Tarot Nagy Arkánum 8.)

Fuldokló hajóroncs,
                     s az eleven víz érzi vonaglását.
A kikötő Kübelé púpos papja, őrjöngve böki tökébe a fakardot,
       furcsán gyűrődő, műszálas függönyként lebeg tucatnyi szirén.
A tisztátalanságukat őrzők: szentek.
 
       Aki tisztul, zsarnokká válik.
Az egyensúly, a rend csak illúzió,
a kötéltáncos könnyű léptei előrevetítik szégyenletes zuhanását.  
       Ahogy a csökött faun, 
                                                                             
R      0L      0    R
0B    v  F  0
L  v  A   v  L
0  B  v.p     0
R   0L     0   R
 
akit már-már szőröstől-bőröstől elnyel a nyálkás, cuppogó pina,
       próbálna a Föld seggébe kapaszkodni,
ám a hús puha, kihűlt, ellepték a burjánzó hullafoltok.
                         
       Összedől, szakad, mállik a megismert.
(Rozsda és penész lepi. Doh- és dögszagú.) A Bástya,
       a játékos szándékától függetlenül, elindul a táblán.
 
S a karó is a kitágult lyukban végzi…