Aranyi László: Párzás? Vagy szerelem?

„Ne most!” „Főképp, ne itt!” – tiltakozott erőtlenül,
s naná, felemelte csípőjét, hogy lehúzhassak róla
nadrágot, bugyit.
Reszkető, fordított testíve a láthatót elnyelő éjszakáé; Nuit.
Egy hitvány nőt  
Istenivé bűvölt az áthidalt, tapintható űr.
 
A másnap kettéhasítja Androgünoszt,
minden vélt, vagy valós érintés, moccanás sintérgyanús.
Kerültük egymást,
maskaráink újból mímelni kezdték a hétköznapi Gonoszt.
 
Annyit viszont kérdeznék,
legalább 30 esztendő távlatából,
akadt-e más, aki ugyanígy Istennőnek látott?
S pinádat, amelyből ragadós, halszagú enyv szivárgott,
látta-e bárki is Grál-kehelynek
 
rajtam kívül?