Aranyi László: Copulazione? O amore? (Párzás? Vagy szerelem? Olasz nyelven)

„Ne most!” „Főképp, ne itt!” – tiltakozott erőtlenül,
s naná, felemelte csípőjét, hogy lehúzhassak róla
nadrágot, bugyit.
Reszkető, fordított testíve a láthatót elnyelő éjszakáé; Nuit.
Egy hitvány nőt  
Istenivé bűvölt az áthidalt, tapintható űr.
 
A másnap kettéhasítja Androgünoszt,
minden vélt, vagy valós érintés, moccanás sintérgyanús.
Kerültük egymást,
maskaráink újból mímelni kezdték a hétköznapi Gonoszt.
 
Annyit viszont kérdeznék,
legalább 30 esztendő távlatából,
akadt-e más, aki ugyanígy Istennőnek látott?
S pinádat, amelyből ragadós, halszagú enyv szivárgott,
látta-e bárki is Grál-kehelynek
 
rajtam kívül?

“Non ora!” “Specie, non qui!” – protestava debolmente,
ma già sollevò i fianchi, affinché possa toglierle i pantaloni
e le mutande.
Il suo tremolante, inarcato corpo rovesciato appartiene
alla tutto il visibile assorbente notte; Nuit.
Lo spazio sormontato e palpabile, trasforma una donna
sordida, in una divinità.
 
Il giorno appresso, fende in due Androgino, ogni presunto
o reale tocco, movimento è sospetto acchiappacani.
Ci evitavamo a vicenda, le nostre
maschere hanno ricominciato a mimare il Male ordinario.
 
Tuttavia, vorrei domandar’,
almeno alla distanza dei trent’anni,
t’è mai capitato qualcun altro, che come una Dea ti vedeva?
E la tua passera, da cui filtrava una colla appiccicosa dal
odore di pesce, qualcuno l’aveva presa per una coppa
di Graal,
 
all’infuori di me?