Aranyi László: Gli amanti (L’arcano maggiore n° 6.) (Szeretők (Tarot Nagy Arkánum 6.) Olasz nyelven)

Ágyunk oltár. Istenünk elfajult eksztázis,
eggyé vált Kettő meztelen Hold alatt.
Androgün-tükör: az ,,Én" ősi rejtélyei 

a másik gyönyörében feltárulnak. 

Lebeg és merül ami megnyilvánul.
Mohó a Nász-óceán. Nincs hab. Sem üledék.
Túl tört egyensúlyon, túl az érzékelhetőn
egymáshoz bújik két szökevény.
Zár zokog... Enged... Nyársra húzva rúgkapál. 

Kopoltyú az ajtó. Búvárharang a ház.

Nostro letto è un altare. Nostro Dio è un’estasi
degenerata, Due divenuti uno sotto la Luna nuda.
Lo specchio androgino: gli antichi misteri dell’Io
 
si son rivelati nel voluttà dell’altro.
 
Galleggia e s’immerge tutto quel, che si manifesta.
È avido il talamo – oceano. Non v’è schiuma,
ne sedimento. Oltre l’equilibrio rotto, oltre il percepibile
i due fuggitivi si stringono l’un l’altro.
Serratura piange… Cede… Scalcia infilzato sullo spiedo.
La porta è una branchia. La casa è una campana
subacquea.