Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Bánki Éva: Kuća Vitgenštajnovih (Wittgenstein-ház Szerb nyelven)

Bánki Éva portréja

Wittgenstein-ház (Magyar)

Lift, tizedik emelet, egymásra dobált csomagok.
Mikor visszajössz a nyaralásból, a nyitott ajtók között
rendetlenséget kell csinálnod, hogy egészen ne légy
egyedül. Hans, Hermine, Rudi, Paul, Margaret:
ők a testvéreim. Valamikor itt lakott velem a húgom is,
de elköltözött.

„Gazdagság és ízlés a zenei élet
gyújtópontjává tette a Wittgenstein-házat”,
erre még jól emlékszem. Szeretkezésen, tűnődésen
kívül személyem személytelen, a filozófiához
semmi közöm sincs természetesen. „Hadd legyek olyan,
amilyennek szeretnék látszani”, nyilatkozta Madonna
a Mindhalálig szőke című filmben. És ha rám kerül a sor,
én is schlagfertig leszek, zokogni és ordítani
a szülőszobában, átváltozásom közben is személyesen.

Láttalak a trónörökösök városában
1914 elején. Még ártatlan megfigyelő voltam.
Szél és tavasz lobogott mindegyik utcában,
húgommal a felismerés jelei nélkül fordultunk utánad.

Az átváltozások kórházaiban összecserélődnek
anyák és gyerekek. De minden véletlen
biológiailag szükséges, ezért az a fontosabb,
amit már megérthetek, mert megtörtént velem.
Az első huszonhat év, amit hosszú betegségben
Töltöttem: neurózis, fáradtság, hamisan összeszőtt
Tények, hogy elhiggyem, hogy élek, eléggé élek
Ahhoz, hogy éjszakánként elaludjak a többiekkel.

A háború előtt még játszottam.
De ma már a fehér és fekete billentyűk sorát,
az emberi világban összetört hangokat
ujjaimmal nem érem át.
Ülök előttük és közöttük.
És ez új összefüggéseket teremt.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://bankieva.hu

Kuća Vitgenštajnovih (Szerb)

Lift, deseti sprat, nabacani paketi.
Kad se sa letovanja vraćaš, između otvorenih vrata
moraš napraviti nered da ne bi bio potpuno
sam. Hans, Hermina, Rudi, Margareta: braća i sestre su mi.
Nekad je i moja mlađa sestra sa mnom stanovala,
ali se odselila.
 
„Zbog bogatstva i istančanog ukusa
kuća Vitgenštajnovih postao je centar muzičkog zbivanja“,
na to se još dobro sećam. Osim vođenja ljubavi, razmišljanja
moja ličnost je bezlična, naravno nemam nikakve
veze sa filozofijom. „Neka budem takva,
kakvu bi volela da me drugi vide“, izjavila je Madona
u filmu Zauvek blonda. I ako ću ja biti na redu,
i ja ću biti šlagfertig, u kupaoni jecati i
vrištati, lično i tokom vlastitog preobražaja.
 
Početkom 1914. u gradu prestolonaslednika
sam te videla. Još sam nedužna promatračica bila.
U svakoj ulici vetar i proleće je vijorio, sa svojom mlađom sestrom
bez znakova prepoznavanja smo se okretali za tobom.
 
U bolnici preobražaja majke i deca
se zamenjuju. Ali svaka slučajnost je
biološki potrebna, zbog toga je važnije,
šta mogu još doživeti, jer sa mnom se dogodilo.
Prvih dvadesetpet godina, koje sam u dugom bolovanju
Provela: neuroza, umor, lažno sastavljene
Činjenice, da poverujem da živim, dovoljno sam živa za to
Da tokom noći zajedno s drugima zaspim.
 
Pre rata još sam svirala.
Ali danas niz belih i crnih tipki,
u ljudskom svetu slomljene glasove
prstima više ne mogu dohvatiti.
Ispred i među njima sedim.
I to nove odnose stvara.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp: feherilles.blogspot.com

minimap