Összezavar, kimerít [sikerült megúszom] (Magyar)
Maga, igen, maga. A nevetséges esernyőjével a megállóban. Noha csak szemerkél. Hiába tekergeti a nyakát. Mióta tudja, hogy figyelem?
Látom, nem köti le, ami odabent történik. Szerintem törvénytelen így fölhajtani a feketét. Nem lennék a helyében. Képtelen rá, hogy élvezze.
Az életet. Bámulom, jobb híján. Most épp magát az üres járdaszigeten. Bár már baromira unom, ahogyan közönyt mímel. Végül is ki figyel? És kit?
Fogadni mernék, fizetéskor bezzeg mindjárt megélénkül. Talán vissza is kérdez a számlára. Képes rá. Hogy a fenébe stírölhet egy ilyen alak?
Jóval kezd, ha vesémbe akar látni. Roppant kényes vagyok személyiségi jogaimra. Meg arra is, hogy senki esernyője ne takarhasson ki semmit.
A valóságból. Vagy előlem. Ami bizonyos, hogy meneküléssel ér fel minden gesztusa. Egészen pontosan a hiányuk. Egyre jobban összezavar.
Kimerít. A várakozás. Jöhetne már a pincérlány. Vagy a villamos, hogy véget vessen a képtelen helyzetnek. Kínos, amikor a fagylalt így visszanyal.
Most szinte szimpatikus, hogy ennyire elanyátlanodott. Bolond lennék, ha hagynám lépre csalni magam. Még jó, hogy végre felszállhatok. Sikerült megúsznom.
Ezt a kellemetlen kalandot inkább megspóroltam volna. Már egy tök üres presszóban / megállóban sem lehet megbízni. Végképp itt az ideje, hogy másikat keressek. Feltöltő | Fehér Illés |
Az idézet forrása | http://www.irodalmijelen.hu |
|
|