Bék Timur: Labirintus#1

Aszterión az égre néz
a hold akár a sárgaréz
fémlik le rá mérgező

látványa kék szemébe mar
tekintetébe vért kavar
hullám hegy gerinc velő

be van zárva mégis mindent
tudni vél mi odakint ment
nőni fog s mi széteső

egyszer minden összeomlik
partig ér el vagy lebomlik
hullám hegy gerinc velő

már nem reméli hogy kijut
Aszterión csak sírni tud
s véle sírni kezd a kő

lába alatt míg bejárja
kertjét lassan utoljára
hullám hegy gerinc velő

ha pirkad látja majd a nap
a fák testére hajlanak
ő van ott de mégsem ő

Aszterión szegény árva
négy szót karcol még a fába
hullám hegy gerinc velő