Bék Timur: Labirintus#1

Aszterión az égre néz
a hold akár a sárgaréz
fémlik le rá mérgező

látványa kék szemébe mar
tekintetébe vért kavar
hullám hegy gerinc velő

be van zárva mégis mindent
tudni vél mi odakint ment
nőni fog s mi széteső

egyszer minden összeomlik
partig ér el vagy lebomlik
hullám hegy gerinc velő

már nem reméli hogy kijut
Aszterión csak sírni tud
s véle sírni kezd a kő

lába alatt míg bejárja
kertjét lassan utoljára
hullám hegy gerinc velő

ha pirkad látja majd a nap
a fák testére hajlanak
ő van ott de mégsem ő

Aszterión szegény árva
négy szót karcol még a fába
hullám hegy gerinc velő

Asterion schaut zum Himmel
messingfarbner Mondesschimmer
bringt metallnes Gift und nagt

blaue Augen tief geätzt
Blut in seinen Blick gehetzt
Wellen Berge Rückgrat Mark

eingesperrt und doch im Glauben
er weiß alles von da draußen
Wachstum oder Ende hart

einmal bricht alles zusammen
reicht ans Ufer wird zerfallen
Wellen Berge Rückgrat Mark

hofft nicht mehr auf ein Aussteigen
Asterion ist am Weinen
Steine auch auf seine Art

seine Sohlen spüren beim Gang
durch den Garten dieses Mal lang
Wellen Berge Rückgrat Mark

die Sonne sieht beim Aufsteigen
wie Bäume sich zu ihm neigen
er und nicht er der da lag  

Asterion das arme Kind
ritzt vier Worte noch in die Rind’
Wellen Berge Rückgrat Mark