Bágyoni Szabó István soraira
Európa tág huzatában
kényszerű békekötések hantja alatt
nagyhasú hatalmak pipafüstje ködében
hiába hangzik a távoli kürt
csak ne lőnék a menekülő katonákat!
csak ne lőnék!! Ne kaszabolnák!!!
meghasadt fájás a fejsze
korom a fák zöld forradalma
a föld
kiről is úgy írnak a költők
mint aki megtart ébreszt
magasságos udvar kokárdás képmutatók
szaporodó szobrok üdvözlő beszédek
behúznak pörgetnek álarcosbálba
jaj hol a tiszta szó
tükreid szétrepedeznek
szűkülő szembogarak
ki ád küszöböt biztos küszöböt
annak ki estében is
esélytelenséggel küszködött
kivert szemfogak
kiürített homlokok
deszkázzák ablakszemem
emlékezve mindenre énekbe dermedve
hordod a múltad
ne szólj elárulhat a nyelv
ne szólj megvéd a nyelv
rendben hát jöjjön a befelé-út
csak a hit csak a lélek háza
csak az ének a lélek tornya
térdre ne rogyna:
a mi igazunk az amit tehetünk s ahogyan
a mi igazunk az ha megvagyunk
ébredő gyermekeinkkel
----------------
1986.