B. Radó Lili: Emlékszel?

Emlékszel még a napra, amikor
először hajoltál tükrödhöz közel,
hogy jobban lásd rémült szemed alatt
a szarkalábakat?

Emlékszel még az estére, amelyen
először fordult mellőled a párod
sétaközben idegen nő után?

Emlékszel az autóra, melyben ültél?
Előtted egy fiú meg egy leány,
s míg átsuhantak a Via Appián
egy csók csendben megült a leány hajában.

Te már ezentúl mindig harmadik vagy.
Te már ezentúl mindig hátul ülsz.
Te már nem látod kettesben a tengert.

Nem fáj, hogy az élet így félretolt?

Do you recall the day, when
you first leaned close to your mirror to better see
the crows’ feet
under your horror-struck eyes?
 
Do you recall the evening walk, when
your spouse beside you
first turned after a woman, a stranger?
 
Do you recall the car in which you sat?
A boy and a girl were in front,
and whilst passing over the Via Apia,
a kiss had quietly settled in the girl's hair.
 
From now on you will always be the third.
From now on you will always sit in the back.
No more tete-a-tetes for you when gazing out to sea.
 
Does the way life pushed you aside not hurt you?